Azt gondolom attól, hogy az eddigi alapállástól eltérő módon közelítjük meg azokat a kérdéseket, amelyek fontosak az itt élők életében. Melyek lehetnek ezek a kérdések? Például a természeti és épített környezetünk védelme. Ez most nem frázis akar lenni, hiszen itt, Budapest tőszomszédságában reális veszélye van annak, hogy az elmúlt évek tömeges betelepülése folytatódik és ez a vidék nem bírja el a megnövekedett létszámot. Nincs hozzá infrastruktúra, nincsenek hozzá utak, nincsenek hozzá intézmények. A jelenleg itt lakók életminősége lesz hamarosan olyan helyzetben, amely elől menekülnek ki most a budapesti lakosok.
Miért alakult és alakul ez így, és hogyan lehet a helyzet romlását elkerülni? Azt gondolom, hogy a települések vezetése pártpolitikai szempontok, vagy egyéni ambíciók nyomása alapján, olyan rövidtávú előnyök elérésére törekszik, amelyeket a négy évenkénti választások megnyerése motivál. Ezért nőhetnek ki a földből korlátozatlanul a különféle kereskedelmi és ipari központok, ezért esik egyre több szabad zöld terület áldozatul a belterületbe vonásnak, kiparcellázásnak és beépítésnek. Jöjjön be minél több bevétel a település kasszájába, de azzal ilyenkor ki törődik, hogy az új betelepülők - persze nem rossz szándékkal -, de tényként elveszik a zöld területet, az utak egy részét, az iskolai és óvodai férőhelyeket, a rendelői kapacitást azoktól, akik már itt éltek és továbbra is szeretnének legalább úgy élni, ahogyan eddig.
Mi lehetne a megoldás? Legelőször is a statisztikai adatok alapján felmérni és meghúzni azokat a népesség, ipartelepítési, beépítési határokat, amelyeket nem szabad áthágni a térségben egyetlen településnek sem. Másodszor a meglévő és remélhetőleg az előbbiek betartásával tovább már nem romló helyzet javítására egy átfogó, hosszútávú koncepciót kell kidolgozni minden részterületre és minden településre lebontva. Ennek a koncepciónak ezt követően be kellene épülnie minden érintett település fejlesztési terveibe. Ennek érdekében folyamatos konzultáció, eszmecsere szükséges a települések között. Ez történhetne a jelenlegi kistérség szinten, de az eddigi hatékonyságot messze meghaladó ütemben.
Ha képesek lennénk az eddigi bevételközpontú gondolkodást helyettesíteni egy hosszútávú gondolkodással, amely az itt élő embereket és a környezet teherbíró képességét tartja elsősorban szem előtt, akkor megtarthatnánk ezt a térséget olyan vonzó, természetközeli tájnak maradni, amelyet megszoktunk és nem szeretnénk elveszíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése